Provence-ban járt a kórus

Hogy vannak-e csodák? Nos, erről megoszlanak a vélemények. Ha viszont egy 25 fős csapat kisbuszokkal, személyautókkal 3300 km-t megtéve, három sikeres koncerttel és megannyi örömteli élménnyel megtelve összegezhet egy életre szóló, félévnyi szervezéssel, előkészületekkel, próbákkal tarkított szép kalandot; minden bizonnyal méltán nevezheti e vállalkozást: csodálatos útnak!

A Péceli Gyermek- és Ifjúsági Kórus felnőtt kamarakórusa (Rutafa vegyeskar) még valamikor a tél derekán döntött úgy, hogy jelentkezik a több évtizedes múltra visszatekintő Provance-i Nemzetközi Kórusfesztiválra (link a fesztivál oldalára).

A cél az volt, hogy egyházi és világi környezetben is ütőképes műsort tudjon felmutatni a csapat. Olyat, amely kisebb és nagyobb közönség előtt is figyelemre méltó érdeklődésre tarthat számot. A kórus karnagya, s egyben az út főszervezője, Szilágyiné Szalai Zsuzsanna két, különböző hangvételű, műsoronként kb. 45-50 perc időtartamú programot állított össze a tőle megszokott igényességgel. Az elmúlt 450 év kórusmuzsikájából sorakoztatott fel meglehetősen fajsúlyos, izgalmas, ugyanakkor szívet-lelket emelő, üdítő repertoárt.  Az előadott darabok ráadásul minden esetben eredeti nyelven: latinul, németül, angolul, franciául, majd Európától kissé elrugaszkodva, afrikai nyelveken és természetesen magyarul csendültek fel.

A gondos műsorválasztásnak, valamint a heteken át tartó, sokszor izzasztó felkészülési időszaknak meg is lett az eredménye: a hálás közönség mindhárom helyszínen hangos tetszésnyilvánítással fejezte ki elismerését a szebbnél szebb művek színvonalas előadását hallva.

Beszámolónk  második részében  essék néhány szó – a teljesség igénye nélkül – utazásunk helyszíneiről, a természet eddig nem ismert szépségeiről, újdonsült kapcsolatok, barátságok harmóniájáról. Nyolc napos utunk során négy helyen szálltunk meg – Nagykanizsa, Monticelli d’Ongina (Cremona mellett), La Roque Esclapon, Aix-en Provence -, három helyszínen adtunk koncertet: Claviers, La Roque Esclapon, Saint Cannet.

A Triesti-öbölben az Adriai, Nizzánál a Ligur-tengerben mártóztunk meg. A Déli-Alpok szédítő szerpentinjein, Szlovénia, Itália, Franciaország végtelennek tűnő alagútjain haladtunk keresztül. Szabadidőnkben élvezhettük a mediterrán táj szépségeit, a természet lágy simogatását, és a kabócahadak karcos-zajos, szűnni nem akaró, lüktető moraját. Egy különleges program során eljuthattunk Grasse-ba, a „Parfüm fővárosába”, melynek múzeumában sok érdekes dolgot megtudhattunk a bódító -hódító illatok előállításának rejtelmeiről, és kialakulásuk, fejlődésük évszázados történetéről.

Mindeközben nemzetközi kapcsolatokat építettünk és ápoltunk fehéroroszokkal, szlovákokkal, természetesen franciákkal, és…  egy Claviers-ban saját kisvendéglőt működtető honfitársunkkal. Francia vendéglátóinkkal s a fellépéseink szervezőivel való folyamatos kapcsolattartás nagymestere Szilágyi Benjámin segédkarnagy volt, aki közvetlenségével, szakmaiságával és kiváló nyelvtudásával nagy hatást gyakorolt a laikus és énekes közönségre egyaránt.

Utunk végéhez közeledve külön öröm volt számunkra, hogy a fesztivál szervezői nemcsak szakmailag voltak elégedettek azzal, amit tőlünk hallhattak, hanem őszinte barátsággal is viszonyultak hozzánk. Hálásan köszönték az aktív, kommunikatív együttműködést, majd hangsúlyozták, hogy feltétlenül várnák  péceli kórusunkat az elkövetkező évek rendezvényeire is.

Szilágyi Levente