Kellenek a kihívások – beszámoló a francia turnéról
A Péceli Gyermek- és Ifjúsági Kórus vezetője, Szilágyiné Szalai Zsuzsa szereti magasra tenni a lécet, és a fejlődés irányába feszegetni a határokat. Egy újabb „léc emelésnek” eklatáns példája a Rutafa kóruscsalád vegyeskarának 2024. júliusi, 11 napot felölelő, franciaországi, provancei-aveyroni kórus fesztiválra történő kiutazása volt.
A csapat nagy izgalommal, tizenhárom zenész -énekessel, egy segítő, gondoskodó anyukával, valamint egy kép-, illetve hangrögzítést bevállaló családtaggal vágott neki a kalandnak. A fesztiválon négy egymást követő est folyamán különböző, főleg középkori múltra visszatekintő, kevés lélekszámú települések – Claviers , Verrières, Le Truel, végül Melague – templomait tölthettük meg a reneszánsztól a XX. századig átívelő, nagyrészt európai dallamok sokszínűségével. A kórusmuzsika mellett rézfúvós hangszerek kavalkádjával, valamint csembaló kiséretes fuvola szólóval is szolgáltunk a publikum felé. Végül az ötödik koncert napon, sorozatunk zárásaként világi műsorunkat mutattuk be Châteaudouble szabadtéri színpadán.
Ez bizony kihívás volt a javából! Ilyen sűrű szakmai programban a Rutafa kóruscsalád tagjai, több mint 20 évnyi fennállásuk során még nem vettek részt. Aki valaha űzte ezt a műfajt, az tudja, hogy mit jelent kis létszámmal veretes, inkább „nagykórus” hangzást igénylő darabokat megszólaltatni (lásd: Kodály : Szép könyörgés!). Ebben a műfajban mindenkire személyre szabott feladatok várnak, melyek során az énekesnek tehetsége, tudása, figyelme legjavát kell nyújtania, és akkor még nem beszéltünk a részletekről, az arányokról, a hangszínekről, vagyis arról a pluszról, ami egyedül képes előadót és hallgatót kiemelni a szürke hétköznapok monotonitásából, valódi ünneppé varázsolva a lelkünkben forgó időkereket.
Emberi mivoltunknál fogva, de szakmai értelemben egyaránt mindnyájunkat jelentős mértékben meghatároz az a környezet, amelyben élünk, ahonnan jövünk, ahová születtünk, amilyen nyelvet beszélünk. Ugyanakkor az új élmények, amelyek egy ilyen út során érnek bennünket, ugyancsak erőteljesen befolyásolhatják az éppen aktuális koncertjeink kimenetelét, hangulatát, milyenségét. A csodás alpesi táj, a sűrű fenyvesek, a több száz méteres mélységben húzódó szurdokok, a hajtűkanyarokkal teli szerpentines utak, a hegyi tavak, zubogó patakok frissítő látványa, a szívet-lelket gyönyörködtető csodálatos környezet tiszta levegőjének bársonyos simogatása; ezek mind-mind jelentős hatást gyakoroltak az énekes-zenész csapatra, hogy aztán mindezen szépségekkel feltöltődve, esti fellépéseink során, a zene nyelvén, a koncert látogatókat életre, reményre, örömre hangolhassuk.
Turnénk során természetesen akadtak fáradt óráink, hangulati megingásaink is, hisz öt egymást követő megmérettetés azért nem minden héten adódik egy kórus életében. Megviselt bennünket pl. hogy utolsó, szabad ég alatti fellépésünkhöz nem kaptunk megfelelő technikai hátteret. Egy darab mikrofon legfeljebb a konferáláshoz volt elég. Abban a helyzetben valóban nehéz volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez – és pont az utolsó – koncertünk sajnos nem biztos , hogy olyan nívós és lélekemelő lesz, mint a templomosok voltak.
De láss csodát! A befutóra valahogy mégis minden pozitívan alakult. Mit sem törődve a körülményekkel, zengett a hangunk „ahogy a csövön kifért”; így aztán sok színt és hangulatot felsorakoztató műsorválasztásunk, darabjaink izgalmas és olykor lehengerlő előadásmódja még kihangosítás nélkül is átütő sikert eredményezett!
Turnénk végéhez közeledve így aztán jó szívvel nyugtázhattuk: ezt a lécet is megugrottuk, és ismét túl vagyunk egy olyan értékes, kalandos fesztivál-túrán, mely során legalább annyit kaphattunk, mint amennyit adhattunk. Ehhez azonban komoly összefogásra volt szükség. Például speciális külön próbákra, melyek csak részben zajlottak élőben; ugyanis külföldön tanuló, dolgozó tagjaink, ha épp nem tartózkodtak idehaza, online tudtak becsatlakozni a felkészülés éppen aktuális szakaszába. De kellettek elfogadható áron olyan apartmanok is, amelyek szinte szó szerint ránk, egy ekkora létszámú, meglehetősen zajos, zenész-énekes csapatra lettek szabva. Szállásaink nagy része valóban ilyen volt Szlovéniában, Olaszországban, és Franciaországban egyaránt.
Hálásak vagyunk mindazoknak , akik hónapokon keresztül azon fáradoztak, hogy a kórus tagjai az útjuk végeztével egy igazán élménydús programot tudhassanak maguk mögött, továbbá a fesztivál szervezőiért, figyelmességükért, az általuk felkínált plusz programokért, mint amilyen pl. a Roquefort sajtgyár kiselőadással egybekötött látogatása volt. Köszönjük nekik a remekül szervezett, majdhogynem teltházas hangversenyeinket, ahol a vastaps sose maradt el! Valamint a különleges vacsorákat, melyek mindig bővelkedtek helyi specialitásokban, s ezek egy részét nem egyszer maga a polgármester készítette, illetve tálalta fel számunkra. És természetesen nem utolsó sorban szívesen idézzük fel saját szervezésű szabadidős programjainkat is; különösen a tengerek és tavak csillogó, üdítő vízi világát, na és persze, ha már a zene szárnyain repülhettünk ebben a néhány napban; a világhírű cremonai hegedűmúzeum egyedülálló „kincsestárát”!
Mi tehát a fejlődés útja? Lépj ki bátran a komfortzónádból, közösségi szinten is vállald a fáradtsággal, nehézségekkel járó kihívásokat, hogy olyan életet élhess, amely magad és környezeted számára is előremutatást, és reményteljes felüdülést jelent!
